Az ázsiai siniform Ãrásrendszerek jelentÅ‘s része egyszerűen hozzáférhetÅ‘ mindenki számára, vannak viszont olyan, a létrehozói által idegen nyelvekre adaptált Ãrások, amelyek elolvasása és megértése (ezekben az esetekben a két tevékenység nem feltétlenül jár együtt) a mai napig sem könnyű feladat. Az ezer évnél is régebben Észak-KÃnát egymást váltva uraló, pusztáról érkezÅ‘ népek dinasztiái (kitan Liao, tangut Xixia, dzsürcsen Jin) évszázadokon át használták a részben kÃnai mintára létrehozott saját Ãrásrendszereiket, amelyek azonban a használók birodalmának bukása után feledésbe merültek. A tudomány a 19. században figyelt fel ismét ezekre az Ãrásokra, és hosszú idÅ‘ telt el addig, amÃg olyan alapvetÅ‘ feladatokat meg tudtak oldani tudós elÅ‘deink, mint ezen Ãrásrendszerek egymástól és saját változataiktól való elkülönÃtése és az Ãrások által lejegyzett nyelvek azonosÃtása. Az emlÃtett Ãrások megfejtésének sokáig a kitanok Ãrásai („kitan nagy Ãrás†és „kitan kis Ãrásâ€) álltak ellen legkeményebben, aminek oka egyrészt a párhuzamos szövegek majdnem teljes hiánya, másrészt a kitan Ãrások tipológiai sajátosságai (kitan nagy Ãrás: logografikus / szillabografikus/ideografikus, kitan kis Ãrás: vegyes szillabografikus/hangjelölÅ‘ tömbös) voltak.
Ligeti Lajos 1920-as évek végén tett belsÅ‘-mongóliai expedÃciói óta a magyar orientalisztika aktÃv részese volt az éppen aktuálisan ismert kitan feliratok értelmezésének és megfejtésének. Az Å‘ munkásságát tanÃtványai, Kara György és Róna-Tas András folytatták. A múlt század 70–80-as évei áttörést hoztak a kitan kis Ãrás megfejtésében, mégpedig éppen a kÃnai kutatók tevékenységének köszönhetÅ‘en, akik az akkorra már tekintélyesebbre növekedÅ‘ korpusz szigorú analÃzisével az elsÅ‘ sikeres helyreállÃtásokat elvégezték. Az azóta eltelt idÅ‘szak lassú, de folyamatos elÅ‘rehaladást jelentett az Ãrás és késÅ‘bb a mögötte rejlÅ‘ nyelv feltárásában, az utóbbi másfél évtized pedig egyre gyorsuló ütemű felfedezéseket hozott mind tárgyi, mind elméleti téren. Az újra élénkülÅ‘ tudományos környezet és a nemrég elÅ‘került újabb kitan Ãrásos adatok azzal a reménnyel kecsegtetnek, hogy jó eséllyel sikerül, ha nem is tökéletesen, de legalább részben értelmezési, részben nyelvészeti tekintetben megfejteni a kitan kis Ãrást.
A jelenlegi helyzetet és a hagyományos magyarországi keletkutatás kedvező helyzetét figyelembe véve 2015-ben Róna-Tas András akadémikus kezdeményezésére és vezetésével létrejött egy a kapcsolódó tudományterületek szakértőiből (sinológusok, mongolisták, turkológusok, általános nyelvészek) álló önkéntes kutatói munkacsoport, mely a Szegedi Tudományegyetem Altajisztikai Tanszékének égisze alatt működik. A csoport célja egy az SZTE, ELTE és KRE munkatársaiból álló „Kitan kabinet†létrehozása, ahol a kutatók a témakör minél teljesebb és naprakészebb adatbázisához hozzáférve járulhatnak hozzá a terület eredményeihez.
A terv megvalósÃtásának elsÅ‘ szakaszában a hangsúly a szakirodalom beszerzésén és a rendelkezésre álló adatok számÃtógépes feldolgozásán van. Mivel a tárgyban a nyugati nyelveken megjelent tudományos irodalom java része már most is hozzáférhetÅ‘, ezért a Szegedi Egyetem támogatásával a munkaközösség két tagja, dr. Kempf Béla és dr. Apatóczky Ãkos Bertalan 2015 decemberében KÃnába utazott, hogy a pekingi és höhhoti szakemberek segÃtségével beszerezzék a kÃnai nyelven Ãródott szakirodalom legfontosabb tételeit.
Utunk elsÅ‘ állomása Peking volt, ahol Bayartu professzor, a KÃnai Társadalomtudományi Akadémia emeritusa és az ELTE korábbi vendégkutatója kalauzolásával látogattuk meg a Pekingi Egyetem (Beijing Daxue) és a Nemzetiségi Egyetem (Minzu Daxue) kitan ügyekkel foglalkozó kutatóit, és az egyetemi kiadók könyvesboltjait. Szintén Pekingben találkoztunk a kitan kutatások két fontos szereplÅ‘jével, Sun Bojun professzorasszonnyal és Nie Hongyin professzorral, akik a KÃnai Társadalomtudományi Akadémia Etnológiai és Kulturális Antropológiai Intézetének munkatársaiként számos kitan és tangut kutatási anyagot publikáltak. Kérésünkre hozzájárultak, hogy intézetük kitan nyelvemlékeket Å‘rzÅ‘ gazdag pacskolatgyűjteményét megtekinthessük, és ezekrÅ‘l felvételeket készÃthessünk. Peking után vonattal utaztunk tovább a BelsÅ‘-Mongol fÅ‘városba, Höhhotba. Itt a levelezésünk során már megismert mongol nemzetiségű doktoranduszok, Daruhan és Manduhu voltak segÃtségünkre a tájékozódásban. A Höhhotban töltött napok alatt a BelsÅ‘-Mongol Egyetemen (Neimenggu Daxue) megismerkedtünk a jelenlegi kitan kutatások fellegvárának számÃtó Mongolisztikai Központ (Mengguxue Zhongxin) vezetÅ‘jével, Wu Yingzhe professzorral és a témakör további szakértÅ‘ivel.
A szÃvélyes fogadtatás, a minden kérésünket támogató hozzáállás valamint a vezetés az eszmecsere során tett nyilatkozatai alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a BelsÅ‘-Mongol Egyetem szakértÅ‘i szÃvesen vennének egy kÃnai-magyar együttműködést e területen. Ezt örömmel fogadtuk, és annyiban maradtunk, hogy hazatérésünk után az együttműködési lehetÅ‘ségekrÅ‘l referálunk, és mindent megteszünk annak érdekében, hogy az Ãgy megalapozott kapcsolat folytatódjék.
Utunk során az alábbi forrásokat gyűjtöttük, melyeket hazatérésünk után az SzTE Klebelsberg Könyvtárának Keleti Gyűjteményében helyeztünk el:
I. kitan Ãrásos feliratok pacskolatai (fényképfelvétel): 19 db.
II. kitan témájú, kÃnai nyelvű folyóiratcikkek és könyvek (szkennelés; fényképfelvétel): 130 db. III. könyvek (könyvesboltból, antikváriumból, tengeren szállÃtva): 31 db. Mivel az összegyűjtött Ãrásos anyag gazdagsága minden várakozásunkat felülmúlta, ezért ez megalapozhatja a tervezett Kitan kabinet gyűjteményét. A tengeren szállÃtott könyvek február közepén érkeztek Szegedre, kiegészÃtve a személyesen hazahozott iratokat. Katalogizálásuk után ezek a munkacsoport tagjainak és más intézmények tudományos kutatóinak rendelkezésére állnak.