Az ázsiai siniform írásrendszerek jelentős része egyszerűen hozzáférhető mindenki számára, vannak viszont olyan, a létrehozói által idegen nyelvekre adaptált írások, amelyek elolvasása és megértése (ezekben az esetekben a két tevékenység nem feltétlenül jár együtt) a mai napig sem könnyű feladat. Az ezer évnél is régebben Észak-Kínát egymást váltva uraló, pusztáról érkező népek dinasztiái (kitan Liao, tangut Xixia, dzsürcsen Jin) évszázadokon át használták a részben kínai mintára létrehozott saját írásrendszereiket, amelyek azonban a használók birodalmának bukása után feledésbe merültek. A tudomány a 19. században figyelt fel ismét ezekre az írásokra, és hosszú idő telt el addig, amíg olyan alapvető feladatokat meg tudtak oldani tudós elődeink, mint ezen írásrendszerek egymástól és saját változataiktól való elkülönítése és az írások által lejegyzett nyelvek azonosítása. Az említett írások megfejtésének sokáig a kitanok írásai („kitan nagy írás” és „kitan kis írás”) álltak ellen legkeményebben, aminek oka egyrészt a párhuzamos szövegek majdnem teljes hiánya, másrészt a kitan írások tipológiai sajátosságai (kitan nagy írás: logografikus / szillabografikus/ideografikus, kitan kis írás: vegyes szillabografikus/hangjelölő tömbös) voltak.
Ligeti Lajos 1920-as évek végén tett belső-mongóliai expedíciói óta a magyar orientalisztika aktív részese volt az éppen aktuálisan ismert kitan feliratok értelmezésének és megfejtésének. Az ő munkásságát tanítványai, Kara György és Róna-Tas András folytatták. A múlt század 70–80-as évei áttörést hoztak a kitan kis írás megfejtésében, mégpedig éppen a kínai kutatók tevékenységének köszönhetően, akik az akkorra már tekintélyesebbre növekedő korpusz szigorú analízisével az első sikeres helyreállításokat elvégezték. Az azóta eltelt időszak lassú, de folyamatos előrehaladást jelentett az írás és később a mögötte rejlő nyelv feltárásában, az utóbbi másfél évtized pedig egyre gyorsuló ütemű felfedezéseket hozott mind tárgyi, mind elméleti téren. Az újra élénkülő tudományos környezet és a nemrég előkerült újabb kitan írásos adatok azzal a reménnyel kecsegtetnek, hogy jó eséllyel sikerül, ha nem is tökéletesen, de legalább részben értelmezési, részben nyelvészeti tekintetben megfejteni a kitan kis írást.
A jelenlegi helyzetet és a hagyományos magyarországi keletkutatás kedvező helyzetét figyelembe véve 2015-ben Róna-Tas András akadémikus kezdeményezésére és vezetésével létrejött egy a kapcsolódó tudományterületek szakértőiből (sinológusok, mongolisták, turkológusok, általános nyelvészek) álló önkéntes kutatói munkacsoport, mely a Szegedi Tudományegyetem Altajisztikai Tanszékének égisze alatt működik. A csoport célja egy az SZTE, ELTE és KRE munkatársaiból álló „Kitan kabinet” létrehozása, ahol a kutatók a témakör minél teljesebb és naprakészebb adatbázisához hozzáférve járulhatnak hozzá a terület eredményeihez.
A terv megvalósításának első szakaszában a hangsúly a szakirodalom beszerzésén és a rendelkezésre álló adatok számítógépes feldolgozásán van. Mivel a tárgyban a nyugati nyelveken megjelent tudományos irodalom java része már most is hozzáférhető, ezért a Szegedi Egyetem támogatásával a munkaközösség két tagja, dr. Kempf Béla és dr. Apatóczky Ákos Bertalan 2015 decemberében Kínába utazott, hogy a pekingi és höhhoti szakemberek segítségével beszerezzék a kínai nyelven íródott szakirodalom legfontosabb tételeit.
Utunk első állomása Peking volt, ahol Bayartu professzor, a Kínai Társadalomtudományi Akadémia emeritusa és az ELTE korábbi vendégkutatója kalauzolásával látogattuk meg a Pekingi Egyetem (Beijing Daxue) és a Nemzetiségi Egyetem (Minzu Daxue) kitan ügyekkel foglalkozó kutatóit, és az egyetemi kiadók könyvesboltjait. Szintén Pekingben találkoztunk a kitan kutatások két fontos szereplőjével, Sun Bojun professzorasszonnyal és Nie Hongyin professzorral, akik a Kínai Társadalomtudományi Akadémia Etnológiai és Kulturális Antropológiai Intézetének munkatársaiként számos kitan és tangut kutatási anyagot publikáltak. Kérésünkre hozzájárultak, hogy intézetük kitan nyelvemlékeket őrző gazdag pacskolatgyűjteményét megtekinthessük, és ezekről felvételeket készíthessünk. Peking után vonattal utaztunk tovább a Belső-Mongol fővárosba, Höhhotba. Itt a levelezésünk során már megismert mongol nemzetiségű doktoranduszok, Daruhan és Manduhu voltak segítségünkre a tájékozódásban. A Höhhotban töltött napok alatt a Belső-Mongol Egyetemen (Neimenggu Daxue) megismerkedtünk a jelenlegi kitan kutatások fellegvárának számító Mongolisztikai Központ (Mengguxue Zhongxin) vezetőjével, Wu Yingzhe professzorral és a témakör további szakértőivel.
A szívélyes fogadtatás, a minden kérésünket támogató hozzáállás valamint a vezetés az eszmecsere során tett nyilatkozatai alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a Belső-Mongol Egyetem szakértői szívesen vennének egy kínai-magyar együttműködést e területen. Ezt örömmel fogadtuk, és annyiban maradtunk, hogy hazatérésünk után az együttműködési lehetőségekről referálunk, és mindent megteszünk annak érdekében, hogy az így megalapozott kapcsolat folytatódjék.
Utunk során az alábbi forrásokat gyűjtöttük, melyeket hazatérésünk után az SzTE Klebelsberg Könyvtárának Keleti Gyűjteményében helyeztünk el:
I. kitan írásos feliratok pacskolatai (fényképfelvétel): 19 db.
II. kitan témájú, kínai nyelvű folyóiratcikkek és könyvek (szkennelés; fényképfelvétel): 130 db. III. könyvek (könyvesboltból, antikváriumból, tengeren szállítva): 31 db. Mivel az összegyűjtött írásos anyag gazdagsága minden várakozásunkat felülmúlta, ezért ez megalapozhatja a tervezett Kitan kabinet gyűjteményét. A tengeren szállított könyvek február közepén érkeztek Szegedre, kiegészítve a személyesen hazahozott iratokat. Katalogizálásuk után ezek a munkacsoport tagjainak és más intézmények tudományos kutatóinak rendelkezésére állnak.